VIZSY FERENC
író, újságíró
Novellák
Színjátszó novellák (2014)
A könyvben szereplő egy-kétperces novellák hétköznapi eseményeket rögzítenek a szereplők gondolatainak és érzelmeinek mély boncolgatásával. Az ironi-kus, groteszk vagy nem egyszer abszurd megfogalmazással a tanulságokat még hangsúlyosabbá kívántam tenni. Theatrum mundi! ─ Világszínház! A könyv régi korok vagy minapi történetek, megkomponált mondatok színháza.
Illusztráció: Nagy Mária fotós
„Ez a könyv rólam szól, miközben mindig megkerül engem. Életérzéseimet, kudarcaimat, örömeimet jegyzi. Színváltó no-vellák volt Vizsy Ferenc első könyvének címe. Abban másvalakiről írt, de mégis magamra ismertem. Színjátszó novellák – mondja most a szerző – most is hitelesen.”
Bognár Stefánia, költő, szerkesztő
Ízek
(Szemelvény)
„"Keserű vagy. A kis történéseket az élet nagy dolgaivá, a vele járó pici bosszúságokat világfájdalommá nagyítod. Ilyenkor beborul az ég, és az egész földet elárasztó napsütést csupán a „Te” szigetén váltja fel zivatar. Lehűl körülötted minden, és önnön borzongásodat átjárhatatlan köpenybe burkolózva próbálod enyhíteni. Szinte elveszel számomra, és látom, nem vagy önmagad sem. Ha keresve-keresetlen mégis rád találok, cirógatnálak, de sündisznó sörtéid elriasztanak. ”
Színváltó novellák (2013)
A mikronovellák szereplői különböző élethelyzetbe került, racionálisan gondolkodó, ám néha meghökkentően cselekvő, ösztönösen érző, játékos, szeretni és gyűlölni, meg-ismerni és felejteni, élni és meghalni tudó Emberek. Az írások fő motívumai rendre fénytörést szenvednek, azaz egy-egy szó többértelműségét ki-használva a történetek vége mindig meglepő.
Illusztráció: Matusz Péter képzőművész
„Stílusa elegáns, könnyed, ugyanakkor, amit s ahogyan ír, az nem sorolható a könnyű olvasmányok közé. Frappáns, de nem utcai, nem kávéházi poénokra, csattanókra törekszik. Beszélteti a hőseit, de éreznünk, hallanunk kell azt a belső monológot, ami gyakran parabolisztikus ívű írásai mögött szólal meg.”
Dr. Balázs Tibor, író, költő, műfordító
Szemenszedett
(Szemelvény)
„Formás lábait simogattam. Kéjesen birizgáltam bőrének minden négyzetcentiméterét, s már szinte combja belső tövénél jártam. Gondolatban, de a valóságban még éppen csak elindultam a kéj útján. Lentről fölfele. A lábfejénél kezdtem. Érzéki érintésem nyomán begörbítette lábujjait, majd miközben sarka felé haladtam, mint kiscica nyújtotta ki lábait. Egészen közel hajoltam hozzá, hogy lássam élénkpirosra festett körmeit. Karcsú lábikrájánál egy picit elidőztem, ki akartam élvezni minden percét a lehetőségnek. ”
